ISKOLÁNKRÓL

A KEZDETEK (Bartha László alapító igazgató írása)

Az 1979-es tanévkezdésre új iskolát kapott Tatabánya legfiatalabb lakótelepe, Sárberek. A születésnap kedves családi ünnep, ilyen esemény az iskola megalakulásának 25 éves jubileuma is a vele kapcsolatban lévők nagy családja számára. Az eltelt idő jeles és fájó eseményeit sok feljegyzés örökíti meg, a születés folyamatának kevesen voltunk részesei. Emlékeinket őrli az idő, de még segítenek munkajegyzeteim a visszaidézésben.

A 70-es évek végére lakóházak sokaságával emelkedett ki a földből a Sárberki lakótelep, intézmények, ellátó egységek nélkül. Sok minden kellett volna, de legsürgetőbb feladat a gyermekek elhelyezése volt a bölcsödétől az iskoláig. A gyermekintézmények együtteseinek kialakítása 1978-ban kezdődött a Galla-patak mentén.

Személyes kapcsolatom az iskolával ez év karácsonyához kötődik. Gombkötő Gáborné, a Művelődési Osztály vezetője az ünnep előtt néhány nappal közölte, engem jelölnek az új iskola igazgatójának. A feladat izgalmasságát fokozta, hogy rám bízták intézmény teljes berendezését a tervezéstől a megvásárlásig, a beépített részek kivételével. A személyi állomány pedagógus tagjait az osztály vette fel. Negyedik éve voltam igazgatóhelyettes a II. sz. Kertvárosi Általános Iskolában (ma Bólyai János a névadója), az ott szerzett gyakorlat bátorított a feladat elvállalásában.

A tervrajzok alapján egy modern, szép iskolát láttam. Szaktantermek, szertárak, nagy tornaterem, két-két összenyitható tanterem bemutató foglalkozások, könyvtár kialakítására alkalmas módon voltak. Több iskolát felkerestem tájékozódás céljából, ahol a vezetők szívesen mutatták meg iskoláik értékeit, hibáit.

A taneszközök mennyiségét a tanulók korához és létszámához szabott normatíva szabályozta. A bútorok, berendezések a TANÉRT kínálatából voltak választhatók. Egy-egy teremben 36 tanuló elhelyezésével kellett számolni. Erre már 3-4 év múlva szükség is lett.

A 2,8 millió Ft akkori keretösszeg az induláshoz elegendő volt. Sok fa elemet, mobil alkotórészt tartalmazó berendezést rendeltem. A tervezők és én is túl optimista voltam, ez 8-10 év után az elhasználódásnál derült ki. De az indulás olyan sikeres volt, hogy megyei bemutató iskolának jelölték a Sárberkit.

Nagyon előreszaladtam az emlékezésben. A megvásárolt berendezési tárgyakat raktározni kellett. A kisebb AV-eszközöket a Kertvárosi Általános Iskola egy lezárható helyiségében raktuk el, a bútorokat pedig a Jókai Mór iskola pincéi fogadták be néhány hónapra.

A műszaki átadás és hibajegyzék felvétele, augusztus 22. után 25-én, szombaton (!) egy nap alatt kerültek be és helyükre a bútorok az iskolába. Olyan spontán és hatékony volt a segítés, hogy néhány nevet fel kell sorolnom. A helyi lakosságot – 10 fő – Bajcsi Géza, Gergely Tibor és Kovács Sándor szervezte.

A KOMÉP-től 3 teherautó 20 fuvarral és a billencses brigád 30 tagja, iskolánk 8 leendő tanulója és a tanári kar feljegyzett tagjai – Király Viktória, Németh Györgyné, Pluhár Józsefné, Süveges Mihályné, Szabó Bertalanné, Bognár Ellák, Segesdi Imre és Varga Gábor – a tervek szerint berendezték az iskolát. Ez olyan egyszerűen, természetesen történt, mint ahogy ma e sorokat olvassuk. Szép volt!

A 24 fős nevelőtestület tagjaival augusztus 23-án találkoztunk először, még a Városi Tanács épületében. A bemutatkozások után tájékoztatót kaptak az iskoláról, majd a várható feladatokról. 27-én már a tágas nevelőtestületi szobában beszéltük meg a tantárgyfelosztást, a pedagógiai és egyéb feladatok ellátását.

1-től 5. évfolyamig 2-2 párhuzamos osztály indult, a 6-7-8. évfolyamon 1-1 osztály. Sokan igényelték a napközi otthonos ellátást, 6 csoport kezdett.

A szeptember 1-i igen ünnepélyes tanévnyitó ünnepély után közel 320 tanuló vette birtokába az új iskolát. 22 intézményből érkeztek. Megszűnt a napi autóbuszozás, a veszélyeket rejtő közlekedés a főbb útvonalakon.

Az élet ilyen hamar igazolta, hogy látszólag alacsony induló létszám ellenére szükség volt a iskolára, hiszen a 80-as évek közepétől az alsó tagozatban már 6-6 párhuzamos osztály volt. Hamarosan az alsó tagozatban, majd a felső tagozatban is be kellett vezetni az úgynevezett váltott műszakos oktatást. A városban Sárberekben szűnt meg ez a tanítási rend. Ez igen jelentős hóhánnyá vált, de további bővítés már nem volt indokolt az iskolahálózatban. A legmagasabb létszám egy tanévben elérte az 1050 főt. Az iskola nem erre épült, az átadás utáni naptól 25 éve folyamatos az átépítés, korszerűsítés, alkalmazkodás a kor igényeihez.

A nevelőtestület tagjai is sokfelől érkeztek, sokféle elgondolással. Gyakori értekezéssel, megbeszéléssel igyekeztünk elkerülni a tévutakat, a hibák felerősödését. A megértés, jó szándék nagy segítségemre volt kezdő igazgatói munkámhoz. Az iskola arculatát jellegzetessé, ugyanakkor sokszínűvé akartuk tenni.

A tanulmányi sikerekhez az egyéni képességek kibontakoztatását támogattuk. Az énekkar, rajz szakkor, a sport a csapatszellem kialakítását igényelte. Legsikeresebb kezdeményezéssé az iskola röplabda sportági fejlesztése vált. Az eredményes pedagógiai munka és a tanulók lelkesedése látványos sikert hozott. Már 1984-től országos bajnok lett a diákolimpián a fiú és lány csapat is. Még ma is több sportoló szerepel közülük az élvonalban.

Nem kívánom részletezni a sok gondot és örömöt, hiszen ezek írásos feljegyzései megtalálhatók az iskola dokumentációiban.

Remélem, a kezdés történései felkeltették az érdeklődést a kedves olvasóban. Szívesen, érdeklődéssel lapozza a jubileumi kiadványt, esetleg új ismeretekért felkeresi az iskola dolgozóit, vezetőit, könyvtárát.

Bartha László

alapító igazgató